Vége a nyárnak, újra a Férfiakat diszkrimáló szórakozóhelyekre fókuszálnak a hazai jogvédők. Az
Egyenlő Bánásmód Hatóság vizsgálódik a Doboz nevű szórakozóhely Férfiakat diszkrimináló
gyakorlata miatt, de már itt is a következő eset. A Corvintető sem úszta meg, hogy csütörtök esténként
rendszeresen 300 forintos belépővel bünteti Férfi vendégeit.
Mivel a Huffnágel blog nem holmi politikai szemináriumon tanulta "a balhé művészetét", és a hazai
jogrendszerrel is jobban tisztában vagyunk, mint ezek szerint Teczár Szilárd, ezért mi már közzé is
tehetjük a hatóság bejelentésünkkel kapcsolatos tájékoztatóját, ami tulajdonképpen az eljárás alá vont
Corvintető jogi képviselőjének nyilatkozata.
A Dobozhoz hasonlóan az Corvintető álláspontja szerint sem minősül a kedvezmény hátrányos
megkülönböztetésnek, hanem éppen kivételnek tekinthető.
Innen jöjjön az indoklás egy részlete, amiben a móka kedvéért és hogy ezzel érzékeltessük, mennyire
kilóg a lóláb az érvelés során a Férfi szót pirézre, a nő (hölgy) kifejezést magyarra, a nemi szerepeket
pedig egyszerűen az etnikumra cserélve átirtunk. Ime:
Magyarországon, de világszerte is közismert és általános jelenség, hogy a nagykorú fiatalok közül a
pirézek szívesebben és több ízben "mozdulnak ki bulizni", így általában ők többen látogatják a
szórakozóhelyeket, mint a magyarok.
Erre tekinttel a szórakozóhelyek többsége (mind Budapesten, mind vidéken, de szinte mindenütt a világ
bármelyik pontján a magyarokat úgy próbálja minél nagyobb arányban bevonni a helyre, hogy
esetenként, bizonyos napokon vagy rendezvényeken különböző kedvezményket nyújtanak számukra
(ingyenes belépés, italakciók, levásárolható belépőjegyek, stb.)
A fenti kedvezmények arra hivatottak, hogy biztosítsák az egészséges egyensúlyt a szórakozóhely piréz
és magyar vendégei között, ami általában egy vendéglátó egység hosszú távú működtetésének elemi
feltétele.
Könnyen belátható ugyanis, hogy a több magyar látogató több piréz látogatót generál és viszont, így
mindkét etnikum számára azonosak maradnak a lehetőségek a szórakozásra és az ismerkedésre.
Másrészt pedig a szórakozóhely üzemeltetője nyereségorientált gazdasági vállakozás, amely abban
érdekelt, hogy minél több látogatója és fogyasztó vendége legyen.
A fentiekre tekintetttel összegezett álláspontunk az, hogy az ügyfelem ezzel a magatartásával nem
alkalmaz szankciókat a pirézekkel szemben, sem pedig általános érvényű, indokolatlan hátrányos
megkülönböztetést, ez az intézkedés csupán a hét adott napjára vagy adott rendezvényre vonatkozó
kereskedelempolitikai kedvezmény.
Hangsúlyozzuk továbbá, hogy ügyfelem célja a magyaroknak járó belépődíj kedvezmény nem a piréz
vendégek távoltartása, elriasztása a szórakozóhelyről, hanem a magyarok vonzása, kedvezményben
részesítése ezeken a napokon.
A Corvintetőn ezekért a WCben levő pinákért a 300 forintos belépőn felül még további 100 forintot
kell fizetni
Kiváncsian várjuk olvasóink véleményét az ügyekkel kapcsolatban. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar
nőket nem kellene megalázni ilyen kedvezményekkel, a magyar Férfiakat pedig nem szabadna ilyen
diszkriminációval sújtani.
Szórakozóhelyek, ébresztő, hagyjatok fel ezzel az álszent, mindenkire nézve káros üzletpolitikával és
zárkózzatok már fel végre Európához, ahol az ilyen elképzelhetetlen. Mi felnőttünk, nőjetek már fel Ti
is.
A cikk nem saját!
Forrás: Huffnagel.blog.hu Amennyiben érdekesnek találtad a posztot, nyomjál bátran egy LIKEot, mert fontos nekünk a visszajelzésed.
Az Egyesült Királyságban a feministáknak már sikerült elérniük, hogy a szolgáltatók korlátozzák apornográf tartalmakhoz való hozzáférést. Betiltani ugyan nem tudták, de elérték, hogy most az egyes
felhasználóknak kérniük kell a szolgáltatótól, ha ilyen tartalmakat is szeretnének megtekintetni
számítógépükön. A hamarosan beköszöntő hazai tilalomig hátralevő időben ismerkedjünk meg azzal,
vajon mit adott nekünk idáig az online pornó.
Pornográfia és az internet pontosan ugyanúgy szabadítja fel a Férfiakat, ahogy a fogamzásgátló tabletta
és abortusz tette és teszi szabadabbá a nőket hetvenes évek óta. Az embereknek joguk van saját
testükkel azt csinálni, amit csak akarnak. Pornográfia nem tesz mást, mint felszabadítja a Férfiakat a
nők szexuális hatalma alól. Az internet lehetővé tette, hogy manapság bárhol, bármikor elérhető legyen
számunkra a pornográf tartalom: ingyen és korlátozások nélkül.
A szexuálisan elhanyagolt férjeknek és fiúbarátoknak most már el sem kell hagyniuk otthonukat, ha
azonnali kielégülést keresnek. A kilencvenes években született nők generációja már alkalmazkodott
ehhez a megváltozott környezethez. Ők már nem követelnek partnereiktől hosszútávú kapcsolatot vagy
egyéb "ellenszolgáltatást" a szexért cserébe. Rájöttek, hogy rekreációs szex akkor is jó móka, ha a Férfi
nem "fizet" azért, mert orgazmushoz juttatták.
Vannak azonban nők (pontosabban az ő vélt érdekeiket képviselő szervezetek), akik nem szeretik,
ahogy a Férfiak élnek ezzel a szabadsággal. Szabályozni akarják, hogyan töltik a Férfiak a személyes
szabadidejüket, illetve hogyan használhatják a testüket.
Hogy is mondták annak idején a nőmozgalmak harmadik hullámában? A feministák azt harsogták, hogy
Férfiakra nincs szükség, hiszen a vibrátor egy sokkal jobb választás. Emlékszünk még az elhíresült
mondásra, miszerint a nőnek annyira van szüksége Férfira, mint egy halnak kerékpárra? Amit ma
látunk, a pornográfia hihetetlen térnyerése nem más, mint a Férfiak felszabadítási mozgalma. A Férfiak ugyanis egyre növekvő arányban állnak át a digitálisra, és hagyják magukra az analóg nőket. Ahogy a
nőknek is szabadságot adott, hogy függetlenné válhattak az őket eltartó Férfiaktól, most ugyanígy
válnak most a Férfiak szexuálisan függetlenné a nőktől. A Férfiak, akik belefáradtak a pénz és
időigényes udvarlásba. Hát nem sokkal egyszerűbb, gyorsabb, és legfőképp olcsóbb megoldás
bekapcsolni a gépet és két kattintással eljutni a pornó jelentette "tutiba"?
A pornográfiát éppen ezért sokan támadják. Andrea Dworkin, a néhai feminista aktivista például azzal
érvelt, hogy a pornóban ábrázolt nőket a Férfiak szexuális játékszereknek tekintik, és a pornó hozzájárul
a nemi erőszak terjedéséhez. Az ő tanítványa , Robert Jensen, ezt írja: "a pornográfia önmagában nem
készteti a Férfiak nemi erőszak elkövetésére... [ de ] a pornógráfia aktiválhat bizonyos kényszerítő
tendenciákat." Diana Russell pornókritikus egyenesen azt állítja, hogy pornó aláássa Férfiak a nemi
erőszakra vonatkozó gátlásait és azt bizonygatja, hogy egyesek közülük elkövetőkké válhatnak.
Andrea Dworkin feminista szerint a pornónézéstől a Férfiak elkövetőkké válnak. Az elmúlt 20 év
statisztikai adatai azonban nem igazolták a gender szakértő feltevéseit
Ezek bizony erős vádak. De vajon igazak-e? Az online pornográfia azonban csattanós választ adott
Dworkinnak és követőinek.
Az internet elterjedése nagyjából a kilencvenes évek óta gyakorol egyre növekvő hatást a mindennapi
életünkre. Ezt megelőzően pornóhoz csak a bizonyos újságosoknál, a szakboltokban és a videótékákban
tudtunk hozzáférni. Aztán megérkezett az internet, és egy csapásra bárhol, bármikor hozzáférhettünk a
pornográf tartalomhoz. Egy kattintással a nap 24 órájában elérhetővé vált a pornó a világ összes
háztartásában és irodájában. 1997ben amerikai felnőttekmég csak 16 százaléka használta az internetet
rendszeresen. 2005re ez a szám megnégyszereződött, 65 százalékra nőtt. A legutóbbi felmérések
szerint a 1017 éves korosztály 47 százaléka látott már pornót.
Ha pornó valóban jelentős mértékű társadalmi károkat okozna, akkor azt várhatnánk, hogy ez
megmutatkozik a statisztikákban is. Megnövekedne mondjuk a "szexuális felelőtlenség", mondjuk
jobban terjednének a fertőző betegségek, a gyerekterhességek, megnőne a válások és nemi erőszakok
száma, vagy valami más módon számszerüsíteni lehetne ezeket a károkat. A helyzet azonban másképp
fest:
Az internetes pornó elterjedése óta:
Csökkent az úgynevezett "szexuális felelőtlenség". Csökkent például az abortuszok és a nemi
úton terjedő fertőzések száma. Az amerikai adatok szerint 1990 óta 41 százalékkal csökkent
abortuszok száma. A szifiliszben ez időszak alatt 74 százalékkal, vérbajjal (gonorrhea) pedig 57
százalékkal kevesebben fertőződtek meg.
Visszaszorult a fiatalkorúak között létrejövő szexuális kapcsolatok száma. Az amerikai adatok
szerint 1991 óta 7 százalékal csökkent a tizenévesek által létesített szexuális aktusok száma, míg
az tizenévesek 16%al több esetben használtak óvszert, aminek köszönhetően a tinédzserkori
terhességek száma 33 százalékkal esett vissza
Az amerikai adatok szerint 1990 óta a válások száma 23 százalékkal csökkent
Csökkent a nemi erőszakok száma is. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium országos felmérése
szerint 1995 óta a szexuális jellegű bűncselekmények száma 44 százalékkal esett vissza
Miért baj tehát, ha a pornográfia egyre szélesebb körben elérhető ? Erre a választ senki sem tudja. Az
egyetlen dolog, amit a pornó valóban okoz, az a maszturbáció. Az online pornó miatt a Férfiak
otthonülőkké váltak. Ülnek a számítógép előtt, a farkukat cibálva. Ennek eredményeként kevesebbszer
viselkednek felelőtlenül és kevesebb bűncselekményt követnek el. Hurrá!
Azt senki nem állítja, hogy a pornó teljesen veszélytelen. Egyes Férfiak olyan kényszeresen
fogyasztják, hogy az már zavarólag hathat ki az életükre. Nekik terápiára van szükségük . Aztán ott
vannak a nők, akik felfedezik, hogy partnerük pornófilmet néz. Ezen párterápiával lehet segíteni. A
pornó azonban oktathat szeretkezésre is, és alkalmas egy hosszabb kapcsolat feltüzelésére is.
Többen kivagytok a Dworkin kép miatt, ezért itt egy tehetségesebb femcsi.
A bizonyítékok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy a társadalmi jólét szempontjából a pornó nem
okoz mérhető kárt Sőt, a pornó fogyasztás hatására ugrásszerűen csökkent a nemi betegségek, a
tinédzserkori nemi kapcsolatok és az ezeknek köszönhető terhességek, a válások és a szexuális jellegű
bűncselekmények száma. Ha az internetes pornó valamilyen módon befolyásolja a társadalomunkat,
akkor furcsa módon úgy néz ki, hogy a pornó hasznos. Talán egyszer majd nem csak a Huffnágel blog,
de a mentális egészségügyi szakemberek is ösztönzik a Férfiakat a használatára.
Az alábbiakban közöljük az A Voice For Men magazin augusztus 10i The Power of Pussy című
írásának fordítását:
Pina. Mindannyian úgy tudjuk, hogy ez az a dolog, ami körül a világ forog, igaz?
Ez már csak így van. Ez a legértékesebb nyersanyag a földön, amiért a Férfiak mindent megadnának. A
legdrágább természeti kincs. Ami egyben ösztön is. Szétszórni a magot, elvetni a friss búzát, feszítsd
csak túl a húrodat, Öreg Harcos. Valami azonban itt nem stimmel.
Ha a pina az ösztönünk része lenne, akkor joggal várhatnánk el azt, hogy az állatok hímjei ugyanígy
viselkedjenek. A helyzet azonban egyáltalában nem így fest. A nőstény csimpánzok éppenséggel
könyörögnek a Férfiaknak egy kis szexért. Az antilopok gyengébbik nemhez tartozó példányai pedig
csalnak és minden trükköt bevetnek egyegy vonzóbb Férfi egyed kegyeiért. A csődörök, akiket mint a
harcrakész Férfi szexualitás szimbólumaiként ismerünk, gyakran fordulnak el a kancától, és
megtagadják a vele való párzást, ha annak színe vagy fajtája nem megfelelő, de gyakran egészen
érthetetlen okokból is. Akkor miért is van ennyire túlértékelve a pina a mi társadalmunkban?
Nézzük egy átlagos társkeresés/randi forgatókönyvét.
A Férfi felelős:
a nő megszólításáért, és szóval tartásáért,
a helyszín és az időpont megválasztásáért
a randi költségeinek fedezéséért,
és a fizikai intimitás fokozásáért.
Amennyiben eljutnak a fizikai intimitás fázisába, a továbbiakban a Férfi lesz a felelős:
az erekció elérésért és megtartásáért,
a nő nedvesedéséért,
a nő orgazmusáért,
és a szex alatt végzett kemény fizikai munka elvégzéséséért.
A legszebb az egészben az, hogy amellett, hogy a Férfi a felelős azért, hogy ezt az egész folyamatot
működésbe hozza és fenntartsa, gyakorlatilag a legnagyobb abszurditás az, hogy a Férfi felelős a saját
maga orgazmusáért is.
Ahogy Chris Rock mondta, "ez nem igaz, ezek a mocskos gondolatok a fejünkben."
A női szexualitásnak a Férfiak szexualitásához viszonyított magasabb értéke, illetve az a feltételezés,
hogy a női szexualitás okozza a Férfiak orgazmusát, ugye? Ezért tekinthetünk minden Férfira egyegy
sétáló merevedésként, mi? Mert mindegyik csak egy dolgot akar: bedugni és beleélvezni, igaz?
A Férfiaknak szép lassan kezd azonban leesni ... NEM a nők okozzák az ő orgazmusukat, hanem épp
ellenkezőleg, ők okozzák azt saját maguknak. Igen, mondjuk csak ki bátran újra! A nők nem okoznak
orgazmust a Férfiaknak, hanem a Férfiak okoznak saját maguknak orgazmust a nők jelenlétében.
Gondoljunk csak bele. Az egyik részről a társadalom azt állítja, hogy a nő szexualitása olyan drága, és
sokkal értékesebb, mint a te Férfi szexualitásod, másrészt a nők azt csak nagyon szűken mérik. Szóval
ezért van, hogy az orgazmusodat Te okozod saját magadnak, jobb, ha megbarátkozol a gondolattal. A
nők legfeljebb a fejfájásukkal tudnak hatással lenni az orgazmusodra. Mikor egy Férfi rádöbben erre, és
rájön, hogy tulajdonképpen szexuális kapcsolat kezdeményezett az ööööööö... Na, kivel is? Saját
magával?
Vegyünk csak például egy átlagos kurvázást. A legtöbb Férfi számára ez olyan orgazmust jelent, amit
egy kevésbé vonzó nővel él meg, akiknek valószínűleg még szociális és/vagy higiéniai problémai is
vannak.
Ez lenne az az értékes természeti erőforrás, ami körül a világ forog, ahogy azt a Férfiaknak tanítják? Ez
lenne életünk központja, az Origó?
A pina hatalmát az állandó merevedés társadalmi elvárása tartja fent. Az elvárás, hogy a Férfi mindig
harcrakész legyen, mint egy gép, ami gombnyomásra működik, akár egy dugattyú. Hogy aztán ezek a
Férfiak orgazmust éljenek át olyan nőkkel, akik úgy tesznek, mintha ők okoznák az orgazmust nekik, de
valójában ezek a nők nem okoznak nekik semmiféle orgazmust sem.
Kinek szól ez a szemfeltáró nyakleves?
Neked barátocskám, mert ez bizony Te vagy. Ezek vagytok Ti mindannyian, aki úgy tesztek, mintha
többet érnétek, mint amennyit valójában.
Ismerd el, hogy onnantól kezdve, hogy megszólítasz egy nőt, lebeszélsz vele egy randit, kifizeted a
közös számlátokat, majd létrehozod a fizikai kontaktust, amely során felelős vagy bizonyos testtészek
megfelelő reakcióiért, és MIKÖZBEN felelős vagy a saját orgazmusodért is, akkor tulajdonképpen a
szexért magáért vagy felelős. A nő itt csak egy formalitás, egy egyszerű kellék a kis ceremóniádhoz.
Ha szerinted ez nem igaz, akkor viszont egyszerűen követeld meg a pinától, hogy viselkedjen úgy,
ahogy azt a reklámban láttad, tehát okozzon neked orgazmust akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az
égből. Ha ez nem működne, akkor pedig ne magadat hibáztasd, hanem magát a pinát. Kend az egészet
arra a bullshitre, ami eme csodaodú és a végső boldogság illúziója köré épült az évszázadok során.
Micsoda? Pina? Ja, igen, ismered, az valami újabb gagyi termék, amit valamelyik kereskedelmi
csatornán láttál és rettenetesen túl van hypeolva. Amikor egy videón mutatták be a használatát, persze
úgy működött, mint egy svájci óra, de ha megrendeled és otthon kicsomagolod a dobozából, akkor nem
funkcionál. Kész átverés az egész.
Az emberi pénisz egyáltalán nem áll állandóan készen a merevedésre, mivel a merevedésért nem egy
izom felelős, amit az akaratunkkal működtethetünk. A merevedés létrejöttéhez egy Forma1
versenyautó technológiailag fejlett rendszeréhez hasonló rendkívül ingatag szinergia állapota szükséges.
Így ha a péniszt egy géphez hasonlítjuk, akkor ne dugattyúként képzeljük el, hanem sokkal inkább mint
egy megbízható, finomra hangolt bullshit detektort.
Talán a következő alkalommal, amikor egy Férfi "puhának" mutatkozik abban a helyzetben, amikor a
társadalom azt várná el tőle, hogy "kemény" legyen, akkor ne az járjon a fejében, hogy ő nem teljesített
jól, hanem az, hogy egy érzékeny műszer van a lába között, ami éppen egy iszonyatos méretű bullshitet
fedezett fel a közvetlen közelében. A műszerrel tehát semmi baj, minden alkatrésze remekül működik,pont úgy, ahogy kell, és nagyon köszönjük a segítséget, de nincs ok az aggodalomra.
Pontosan ez az érzékeny, bullshit detektor műszerként működő pénisz az oka annak, hogy a társadalom
olyan sokat fektet az erekciós zavarok, az úgynevezett nem funkcionális fallosz "gyógyításába". Mert ez
a műszer bizony túl jól működik, és a társadalomnak pedig nagyon nem tetszik az, amiket mond.
Hogyan vethetünk véget a pina hatalmának? Könnyedén. Hagyjuk abba a hülyeséget és tegyünk meg
mindent a terjedése ellen. Ne gerjesszünk hisztériát a világ legjobban túlértékelt dolga és az azt
körülvevő zagyva világ körül. Inkább vegyük elő a lefelé konyuló bullshit barométerünket, a petyhüdt
falloszunkat, a puha pöcsünket! Itt az ideje, hogy végre mosolyogva kimondjuk az igazságot: "Drágám,
rád nem áll fel a faszom." Ennyi.
"Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akikről nem esik szó benne: annak a néhány Férfinak, aki nem hagyja
magát idomítani, annak a néhány nőnek, aki nem adja el magát és azoknak a szerencséseknek, akiknek
nincs piaci értékük, mert túl öregek, túl csúnyák vagy túl betegek."
Esther Vilar nagy sikerű 1974ben megjelent könyve magyarul a Scribden. Kötelező olvasmány
minden Férfi számára! Hazánkban 1990ben jelent meg és volt szerencsénk akkor elolvasni. Egyet
találtunk 600 Ftért a Bookline oldalán, ha valaki szeretne egy eredeti példányt.
A mű rögtön megjelenése után vihar kavart, ami azóta ugyan csitult, de nem ült el. Itt egy korabeli
német tévéfelvétel a csinos fiatal irónő és Alice Schwarzer közötti stúdióbeszélgetésről.
Ez volt Vilar
első nyilvános tévészereplése, Alice Schwarzer pedig akkor már a sikeres EMMA német feminista
magazin nagyhatalmú főszerkesztője volt. Ebben a műsorban nácizza le Vilart Schwarzer. Nem kell
németül tudni ahhoz, hogy a hanglejtésből és a testbeszédből véleményt tudjunk alkotni.
Több mint 4 óra és angol, de aki beszéli a nyelvet, annak gyorsabb, mint elolvasni a könyvet
A szerző másik fontos könyve 1976ban kiadott, magyarul is megjelent (2007) műve a Férfi joga két
nőre tavaly még 300 Ft volt a SOTE Nagyvárad téri könyvesboltjában. Most is ennyiért rendelhető a
Semmelweis Kiadó honlapján. A mű eredeti címe Das Polygame Geschlecht, a mi feministáktól
megnyomorított fordítónk, Szirmai Imre jobbnak látta csak két nőre jogot adni nekünk, holott az eredeti
német cím szerint itt inkább TÖBB nőről van szó. Szintén nagyon hasznos olvasmány! Többek között
megtudhatjuk belőle, hogy CSAK a Férfiak prűdek, avagy OROSZLÁNKIRÁLY!!!
Ez már annyira veszélyes, hogy a neten nem lelhető fel belőle egy ingyenes példány, ezért az
javasoljuk, hogy vegyétek meg magatoknak, és Férfi barátaitoknak, de SOHA ne adjátok kölcsön egy
nőnek, mert nem látjátok viszont!
Kellemes olvasást!
A cikk nem saját!
Forrás: huffnagel.blog.hu
Amennyiben érdekesnek találtad a posztot, nyomjál bátran egy LIKEot, mert fontos nekünk a visszajelzésed.
126 éves a világ legidősebb Férfija, a brazil José Aguinelo dos Santos. A rekord életkorú Férfi szülei
Afrikából elhurcolt rabszolgák voltak és a kis José 1888. július 7én született, éppen két hónappal
azután, hogy az országban a rabszolgaság intézményét eltörölték.
José soha nem nősült meg, és nincsenek gyermekei sem. Naponta négyszer étkezik és semmiféle
egészségügyi problémája nincs, leszámítva azt, hogy az elmúlt 50 évben elszivott napi egy doboz
cigarettát.
José, akit a barátai egyszerűen csak Zenek szólítanak 26 éves volt az első világháború kitörésekor. II.
Erzsébet trónralépését már nyugdijasan, 65 éves korában érte meg. 52 éves volt, amikor Pelé, a brazil
futball legenda megszületett és 62 éves, amikor a Világbajnokságnak Brazília adott otthont.
Egy afrika anya öt gyermekének egyikeként látta meg a napvilágot egy rabszolgatelepen a brazil Pedra
Branca városában, majd később Sao Paoloba költözött. Az egész életében egy kávéültetvényen
dolgozott. Jelenleg egy öregek otthonában él, szeret viccelődni, énekelni, ragaszkodik a napi babos rizs
adagjához és nagyon utál fürdeni.
Egy brazil weboldalnak elárulta a hosszú élet titkát: “Egyszerűen csak szépen öregedni. Ki kell élvezni
minden életkor örömét. Én azért éltem ilyen sokáig, mert kivettem a részem a mindenből. Ennyi a
titkom”.
Marinia Silva, a Vila Vicentina szeretetotthon pszichológusa is megerősiti, hogy Josénak semmiféle
egészségügyi problémája nincsen és szellemileg annyira épp, hogy rendszeresen szórakoztatja az
otthon lakóit fergeteges vicceivel. Nem magas a koleszterin szintje, nincs cukorbetegsége vagy magas
vérnyomása. Az egyetlen orvosság, amit magához vesz, az a vitaminjai, meg egy tabletta, ami étvágyat
csinál neki, mert ebben a korban azt már elveszíti az ember.
Ha egyedül van, olyan dalokat énekel, amikre ma már senkire nem emlékszik. Nem szeret naponta
fürdeni, és az otthonbeli ápolók arra panaszkodnak, ha mégis rá tudják erre venni , akkor is csak a lábát
rakja be a egy picit a kádba
José 2001ben lett a nyugdijas otthon lakója, és a születési anyakönyvi kivonatát a múlt hónapban vette
kézhez, mivel egész életében dokumetumok nélkül élt. A pontos születési időpontját egy szakértő
csapat állapította meg, akik kikérdezték a múltjáról. José pontosan le tudta írni a rabszolgatelepet. Az
otthon most a “carbon 14” eljárással próbálja igazolni a szültésének időpontját. A viszgálat 13 ezer
dollárba kerül, de az otthon igagatója, Jose Roberto Pires megpróbálja elérni, hogy ne kelljen ennyit
fizetniük. Nagy dolog, hogy a világ legidősebb Férfija nálunk lakik tette hozzá.
Mi pedig csak annyit tennénk hozzá, hogy lám, a brazil José Aguinelo dos Santos a világ legöregebb
MGTOWja, még akkor is, ha ő nem vallja magát annak. Meg vagyunk győzödve arról, hogy a magas
életkorához nagyban hozzájárult az, hogy nem volt kitéve annak, aminek minden férj. Egy jobb
világban a fogyasztóvédelem nem csak a cigarettásdobozokra tenne egészségügyi figyelmeztetést,
hanem a nőkre is:
A nők használata barátnő/házasság súlyos betegségekhez, korai halálhoz és hajléktalansághoz
vezethet.
A cikk nem saját!
Forrás: Huffnagel.blog.hu Amennyiben érdekesnek találtad a posztot, nyomjál bátran egy LIKEot, mert fontos nekünk a visszajelzésed.
“Nemzedékünket nők nevelték fel. Nehezen tudom elhinni, hogy pont még egy nőre van szükségünk.”
Tyler Durden, Harcosok Klubja (1999)
“Rettenetesen kicsesztek az én generációmhoz tartozó fiúkkal“ véli Rupert, az a fiatal német
videojátékrajongó, akivel pár hónapja ismerkedtem meg. ”A házasság intézményének lőttek. A
válás számunkra egyenlő azzal, hogy vége is az életünknek."
"A nők nagy része szarik a hűségre, így rájuk többet nem számíthatunk többet egy komoly kapcsolatban vagy családalapításkor. Ennek vége. Még ha vállaljuk is ezt a nem kicsi kockázatot, jó esélye van annak, hogy a gyerekünket soha fogjuk látni."
Az iskolában a fiúkat folyamatosan büntetik csupán azért, mert elevenebbek, mint a lányok. Közben az
iskolarendszert egyre jobban a nők igényei szerint alakítják át.
Az Egyesült Államokban fiúk millióit tömik Ritalinnal, hogy a tanároknak kevesebb gondjuk legyen
velük. Míg a lányok tanulási kedvét mindenféle kvótákkal növelik, addig a Férfiak szépen lassan
kiszorulnak az oktatásból.
“Az én nemzedékemben már senki sem hisz abban, hogy valaha tisztességes nyugdíja lesz.
Az előző generáció által felhalmozott vagyonnak talán a harmadát tudjuk majd megkeresniaz életünk során, és a fiatalok döntő többsége csak amiatt tanul tovább, hogy elkerülje a
szegénységet és a munkanélküliséget, mert munkahely persze nincs.”
"Mindez persze nem lenne annyira elviselhetetlen, ha a mindennapi szorongásunkat
legalább a csajozással enyhíthetnénk. Ők azonban minden közeledésünket úgy kezelik,
mint ha történetesen pedofilok vagy szexuális bűnözők, nemi erőszakolók lennénk."
Mi vagyunk a gyönyörű nemzedék.“ - sóhajt fel, utalva a hatvanas évek híres egérkísérletére, ami már előre jelezte az emberiség komor
jövőjét, a jelent.
"Fura állatkísérletbe kezdett 1972ben John Calhoun állatviselkedéskutató. Megépített egy
egérparadicsomot. Gyönyörű, és kényelmes miniatűr épületekkel és végtelen mennyiségű
élelemmel, az állatok számára bőven elegendő térrel, egyszóval mindennel, amire rágcsáló
csak vágyhat. Két év sem kellett hozzá, és az egerek előidézték saját végzetüket: mind egy
szálig elpusztultak. Egy friss kutatás szerint, sorsuk számos ponton kapcsolódik az
emberiségéhez." -Ezzel a kísérlettel foglalkozik Orosz Zoltán nemrégiben a hir.24 oldalán megjelent Megérett atársadalom a pusztulásra? cikke is.
A Férfiak és nők közötti kapcsolatok az emberiség eddigi történelme során még soha nem voltak ilyen
mértékű szorongással, gyűlölettel és félreértéssel terhelve.
A radikális feministák, akik számlájára az elmúlt évtizedek számtalan társadalmi változásása írható, ezt természetesenegyértelmű sikerként élik meg: ők amióta csak léteznek, mindig is a társadalom talapzatát
jelentő hatalmi viszonyok lebontására törekedtek, nem törődve azzal, hogy a fürdővízzel együtt esetleg
a gyereket is kiönthetik
Míg ők örvendeznek a sikereiknek, addig a többiek, mi, a hétköznapi emberek szomorúan szemléljük a
nyugati világ ezen hanyatlását. A Férfiak és nők számára egyformán nyomorúságossá vált a mindennapi
élet, főleg a párkapcsolatok területén ennek az országonként egyébként mindössze tucatnyi aktivistából
és jogvédőből álló, rendkívül jól szervezett és összehangolt működésű nemzetközi bűnszövetkezet
tevékenységének egyenes következményeként. Az általuk végrehajtott társadalmi kísérlet miatt a most
felnövekvő fiatalok egész generációja, legfőképp azonban a Férfiak maradnak ott az út szélén.
Újságírók, egyetemi tanárok, tudósok és a fiatal férfiak maguk is évek óta jelzik a riasztó új divatot: a
15-30 éves Férfiak egyre nagyobb arányban fordítnak hátat a társadalomnak azzal, hogy szexuális
életüket teljesen feladva megszakítsanak minden kapcsolatot a nőkkel.
A csajozás helyett a figyelmük a pornográfia, a szexuális fétisek és a függőséget okozó alkohol,
kábítószerek illetve a videojátékok felé fordul, amelyek közül egy is bőven elég lenne ahhoz, hogy
teljesen kiszakítsa őket abból az ellenséges és bénító társadalmi környezetből, amelybe a modern
feminista mozgalmak a nyugati világban mindehol a Férfiakat belekényszerítették.
Döntésükért aligha hibáztathatja őket bárki is.
Tisztességtelen feltételeket termetettek számukra a
felsőoktatásban, a munkahelyeken és a szórakozóhelyeken, így könnyen nevetségessé válnak, bárhogy
is viselkedjenek.
Ha kerülik a Férfias viselkedést és az agresszió minden látszatát, akkor azért basztatják őket, hogy
anyuci pici fiai ők, akik még mindig a mamahotelben laknak, ha pedig közeledni próbálnak egy nőhöz,
akkor rögtön pedofillá, nőgyűlölővé és szexuális bántalmazóvá válnak.
Jack Rivlin, a majdnem 30 egyetemi lapot kiadó The Tab médiavállalkozás főszerkesztője, aki
testközelből tudta megfigyelni jelenleg az Egyesült Királyság felsőoktatásában zajló folyamatokat,
egyetért abban, hogy az egyetemeken tanuló Férfiak egész generációja számára vált miminum rendkívül
körülményessé, esetenként veszélyessé a nőkkel való barátkozás.
“Ez a korosztály mindig is sokat görcsölt a csajokon, de manapság ott bújkál mindegyikben a a félsz
attól, hogy hiába közelítenek ők jó szándékkal, már akkor is nagy bajba kerülhetnek, ha pusztán
ügyetlenek.” festi le a az egyetemeken uralkodó Férfiellenes légkört Rivlin főszerkesztő. “Például, ha
valaki megpróbál megcsókolni egy lányt, azt kockáztatja meg, hogy erőszakoskodóként bélyegzik meg
az egész iskola előtt, míg korábban csak legfeljebb leostobázták.”
Nincs világosan és egyértelműen lefektetve, hogy a Férfiaknak milyen új szabályok mentén kell a
nőknek udvarolniuk. Így aztán nem csoda, ha a srácok emiatt teljesen tanácstalanná és neurotikussá
válnak a csajokkal kapcsolatban.
“Első blikkre tök jó ötlenek tűnhet az, hogy Férfiak az eddigi romatikus udvarlás helyett
gyakorlatiasabb módon közeledjenek, de az, hogy a lány beleegyezését kell kikérni most
már irásban szinte minden egyes mozdulathoz, oda vezet, hogy sokan inkább egyáltalán
nem csajoznak az egyetemi éveik alatt, hanem inkább begubóznak a maguk kis Férfi
klikkjeikbe, és minden szociális kapcsolatot megszakítanak a nőkkel.
"Egy csomó srácról tudunk, akik azért nem vesznek a nőkről tudomást, mert félnek tőlük:
Fogalmunk sincs arról, hogyan kellene velük viselkedni. Azok a fiúk, akik még egy percet
sem töltöttek nők társaságában, természetesen nem valami jók abban, hogy bármiféle
kapcsolatot is ki tudjanak alakítani velük."
Rivlin főszerkesztő úr tapasztalata szerint a fiúk körében jócskán megnövekedett a szerhasználat, a
függőség is. Leginkább persze még mindig hagyományosan alkohollal tompítják magukat. "Hallottam
egy csomó Férfi hallgatót azzal kérkedni, hogy ők még józanon soha nem dugtak.” meséli. "Ők
nyilván ijedtek, ami természetes, de ők sokkal kevésbé félnének illetve viselkednének
diszfunkcionálisan, ha meg tudnák végre érteni ezeket az új , haladó szellemű randiszabályokat.”
Mi az eredmény? “Rengeteg szépséges fiatalember, akik kényelmetlenül érzik magukat nők
társaságában és emiatt leginkább elkerülik a közeledést, mert semmi esélyük sincs arra, hogy úgy
hibázzanak, hogy annak ne lenne valami minden eddiginél súlyosabb, a tanulmányaikra nézve gyakran
végzetes következménye.”
A legszomorúbb az, hogy ennek a helyzetnek sokkal negatívabb hatása van azokra a diákokra, akik
szegényebb vagy kevésbé iskolázott közegből kerülnek ki, ahol a Férfiak még kevesebb támogatásra
számíthatnak. Tim Squirell, a Cambridgei Egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke szerint az ő
egyetemükön még nem tapasztaltak ilyesmit.
"Nem vettünk észre változást az utóbbi időben," - mondja. "Ebben az évben vezettük be a minden gólya
számára kötelező beleegyezési workshopot, ami véleményem szerint valószínűleg egy remek dolog
lesz. Az intézményünkben aktív nőtanács nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy felszámoljon
az egyetem területén minden fajta szexizmust és nemi erőszakot.” “Nálunk évek óta változatlan a hangulat. A srácok nagy része idétlen és bátortalan, egy részük azonban
elég magabiztos ahhoz, hogy kezdeményezzen. Persze a lányokat se kell félteni, itt ugyanúgy pasiznak
ők is, ahogy máshol, de rólunk még nem jelent meg olyan cikk az egyetemi lapban, ami azt állítaná,
hogy az egyetem területén olyan fékevesztett szexualitás uralkodna.”
"Úgy gondolom, hogy az diákok valószínűleg pont annyit szexelnek ma, mint korábban.” - tette hozzá
Squirell elnők úr, ami persze nem sokat jelent, hiszen az Oxfordi és a Cambridgei egyetemeken tanuló
egyetemista Férfiak a különböző társadalmigazdasági és osztályalapú okokból jóval kevésbé vannak
kitéve a lemorzsolódás veszélyének.
Még egy ilyen neves, nagy hagyományokkal rendelkező felsőoktatási intézményekben is, ahova jórészt
közép és felső osztálybeli fiatalok járnak, sorra vezetik be a “belegyezést” oktató kötelező kurzusokat.
Squirrell, aki elismeri, hogy egy balos, feminista világnézetet képvisel, ezt egy remek ötletnek tartja.
Annak ellenére, hogy olyan társadalomtudósok, mint Camille Paglia már évek óta próbálják felhívni a
figyelmet arra, hogy a campusokon bevezetett szexizmus és nemi erőszak mentesítés akár bajba issodorhatja az egyetemista lányokat.
Ezzel ugyanis a nőket az áldozatszerepre szocializáljuk, arra tanítjuk őket, hogy legyenek aggresszívan
sérülékenyekek.
Pontosan arra vesszük rá így őket, hogy az általuk észlelt legapróbb szabálysértést, közeledést vagy
ügyetlen félreértést is támadásként, visszaélésként vagy zaklatásként, eseeleg nemi erőszakként éljék
meg.
Ez remekül működhet a campus határain belül, ahol a Férfiak a tanulmányaik befejezését kockáztatják
azzal, ha ilyen ballépésüket egy diáklány jelenti az iskola felé.
Paglia szerint azonban veszélyes, mert így nem készítik fel a nőket az egyetem utáni való világra, ahol a
Férfiak gyakran erőszakos szexualitásával szemben már nem védi meg őket a diáktanács nemi erőszak
bizottsága. Arról már nem is beszélve, hogy a Férfi diákok ilyen mértékű demonizálásával számukra az egyetemi éveket valóságos pokollá teszik.
*********
A fiatal Férfiakat manapság mind az Egyesült Államokban, mind NagyBrittaniában könyörtelenül
patologizálják, betegnek nyilvánítják.
A gyógyszeripar úgy 2001 táján ismerte fel, hogy a feminizmus áldozatos munkájának eredményeképp
megszaporodtak a gyermekeiket egyedül nevelő, és emiatt értelemszerűen túlterhelt anyák így egy
hatalmas új piacot fedeztek fel.
Hogy megkönnyítsék számukra az életet és közben nem mellesleg elképesztő mértékű profitra tegyenek
szert, kitalálták a figyelemhiányos hiperaktív zavart (ADHD).
A lányok viselkedését kezdték normálisnak tekinteni, amihez képest a fiúk tényleg elevenebbek és
féktelenebbek. Erre azonban rögtön tálcán kínálták a megoldást: Asszonyom, az ön fia kicsit beteg, de
semmi gond, ez a kis pirula majd megold mindent.
Így jutottunk el oda, hogy ma az Egyesült Államokban már minden hét fiúból egyet az általános iskola
első osztályától kezdve valami hangulatjavítóval tömnek, csak amiatt, mert nem pinával születtett.
A Ritalinnak (németül Pervitin, magyarul amfetamin: a központi idegrendszerre,az agyra és
a gerincvelőre ható erős stimuláns, amelyet gyakran „speed”nek hívnak) még akkor is számos
mellékhatása lehet, ha azt szakember írja fel – többek között idegesség, álmatlanság, étvágytalanság,
szívritmuszavar, szívproblémák, súlycsökkenés. A gyártó szerint a szer függőséget okoz
2005 júniusában az amerikai Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hatóság közzétett több
közegészségügyi figyelmeztetést, melyekben leírták, hogy a Ritalin és a hozzá hasonló szerek
hallucinációt, öngyilkos gondolatokat és pszichotikus viselkedést okozhatnak, valamint agressziót vagy
erőszakos viselkedést válthatnak ki.
Eközben a fiúk alaposan lemaradtak tanulmányaikban a lányok mögött, talán éppen azért, mert az
elmúlt pár évtizedben az oktatás a nyugati világban minden erejével csak és kizárólag a lányokra
koncentrált, míg a fiúkat könyörtelenül figyelmen kívül hagyta. Köszi feminizmus!
Így aztán nincs sok csodálkozni való azon, hogy a fiúk jegyei évről évre romlanak, kevesebben
szereznek közülük valami dijat a tanulmányi versenyeken, kevesebben szereznek diplomát és kevesebb
a piacon is hasznosítható ismeretük. A nyugati világban mára általánossá vált, hogy a fiúkszövegértése évről évre romlik .
Vajon mi történhetett azokkal a fiúkkal, akik 2001től kezdve egyszer csak mindehol a nyugati világban
elkezdtek lemaradozni a lányokhoz képest, egyre kevésbé akartak továbbtanulni, olyan gyógyszerekkel
kezdték tömni őket, amire semmi szükségük nem lenne, és akiknek a szükségleteit és önbecsülését nem
csak figyelmen kívül hagyta, de egyenesen nevetség tárgyává tette a feministák által megszállt
oktatásügy, akiket mindenütt a ballib pártok tartanak a zsebükben?
Röviden a válasz: Köszönik szépen, mára szépen felnőttek és itt élnek közöttünk. Kicsit ugyan
diszfunkcionálissá váltak, de legalább a társadalom emiatt minden lelkiismeretfurdalás nélkül hagyhatta
őket magukra. Eléggé nyomorultul érzik magukat és sok esetben teljesen képtelenek a másik nemmel
bármiféle kapcsolat kialakítani.
Ezek a fiúk, akiket olyan nagy számban árult el 1990 és 2010 között az oktatási rendszer és a kultúra
egésze, nos, ők azok, akik ma nagy számban úgy emigrálnak a többségi társadalomból, hogy
egyszerűen nem tudnak, de nem is akarnak egészséges kapcsolatot ápolni a nőkkel, de a helyi közösségek, a nemzeti demokráciák és más valós társadalmi struktúrákban való részvételt is elutasítják.
Ők lettek a Sexodus, ahogy én nevezem a folyamatot, első generációjának képviselői.
A Sexodus második generációjára sem kell azonban már sokáig várnunk. Őket az a napokban
Kaliforniában elfogadott abszurd, kivitelezhetetlen és mérhetetlenül prűd “Yes means yes” törvény
fogja villámgyorsan kitermelni, ami még a fentebb leirtaknál is jobban fog ártani a Férfiaknak, miután
majd szépen minden nyugati ország bevezet valami hasonlót.
A Sexodusért továbbá úgy általában a feminizmus harmadik hullámának nevezett irányzata felelős, ami
olyan nemzetközi befolyással bíró sajtótermékeket dominál, mint az angol Guardian, az amerikai
Huffington Post, a Vox, a Gawker. (Szerk: Vagy nálunk a 444.hu benne a sokak szemét csípő
feminfoval, a hazai gendernácizmus zászlóshajójával, hogy egy kicsit a saját portánkon is
söpörgessünk.)
A jó hírünk pedig az, hogy jelenleg már minden öt nőből négy kikéri magának, hogy feministának
nevezzék. Egyre többen lesznek közöttük, akik pontosan látják, mit művelt a világ minden eddiginél
kártékonyabb marxista ideológiája, így ezek a Férfigyűlöletet gerjesztő szerkesztőségek érdeklődés
hiányában remélhetőleg hamarosan bezárnak majd.
*********
A Sexodus nem a semmiből érkezett és ugyanaz erő, ami oly sok Férfit kényszerített a társadalom
elhagyására valamint a női nem teljes bojkottjára, előbbutóbb nyomást fog gyakorolni a szüleik
generációjára is. Egy harmincas éveinek végén járó kutató, akivel hosszasan leveleztem a cikkem
megszületése érdekében, így fogalmazott:
"Az elmúlt 25 évben egyre többet és többet tömték a fejemet azzal, hogy nekem mit kell
tennem azért, hogy megszerezhessek és legfőképp megtarthassak egy nőt. Arról azonban a
mai napig egy árva szó sem esett, vajon a nők mit tesznek eközben azért, hogy
megszerezzenek és megtartsanak egy Férfit".
"Mint egy olyan, heteroszexuális és házasságban élő Férfi, aki az igazgatóság tagja, tehát
még része a társadalomnak, úgy vélem, hogy a nők üzenete egyértelmű. Nem csak ajánlatos
befogni a pofámat, de egyesen ez a parancs. Fizessek mindenért, és emellett az én
feladatom mindennek a működtetése, ami csak kell egy kapcsolathoz vagy a házassághoz.
Eközben az én személyem vagy az én érdekeim senkit nem érdekelnek. Ha nem tetszik,
húzzak a picsába és dögöljek meg."
A nők az elmúlt néhány évtizedben egymásnak teljesen ellentmondó üzenetekkel traktálták a kegyeiket
kereső Férfiakat. Emiatt számukra teljesen zavarossá vált, mit is várnak el tőlük a nők, ami talán
megmagyarázza hogy némelyikük elelragadtatta magát helyzetük leírásakor.
Azok a nők, akik náluk többet keresnek vagy a tanulmányaik során sikeresebbek voltak, szépen elvették
tőlük a kenyérkereső szerepét, miközben ők maguk csak a válás után, gyermeküket egyedül nevelő
anyukaként lesznek csak családfenntartók.
A Férfitől eközben azt várták el, hogy ösztönösen érezzen rá, mire lenne szüksége egy nőnek. Ők
megpróbálkoztak ebben egyfajta arany középutat találni annak megfelelően, hogy a nők miket állítottak
és végül miket cselekedtek. Ebből azonban nem más derül ki számukra mint, hogy hatalmas eltérés
mutatkozik a nők vélt és valós vágyai között.
A Férfiak tudják már, hogy ekkora a különbség aközött, hogy a nők mit mondanak és mit cselekszenek,
még soha nem volt. A Férfiak folyton azzal traktálták, hogy a nők azt szeretnék, ha finoman,
érzékenyen, minden rezdülésükre figyelve kézakézben együtt járnának a feminizmus ösvényén.
Megdöbbenve tapasztalták azonban mind, hogy ugyanazok a nők, akik állítólag egy szép, okos és
feminista elveket valló Férfira vágytak, elájultak egy buta, gyakran bűnöző életmódot folytató,
bántalmazó, tesztoszterontól bűzlő neandervölgyitől. Ilyen élménye MINDEN Férfinak van.
A Férfiak emiatt az ellentmondásos viselkedés miatt joggal vélekednek úgy, hogy a csajozás egyre
fáradságosabb meló lett. Minek azzal vesződni, hogy az ember megfejtse, mire is vágyik egy nő, ha
ehelyett például az ember sportolhat, maszturbálhat vagy jászhat a számítógépén, amennyit csak akar,
mindezt a saját kuckója teljes kényelmét élvezve?
A portlandi Jack Donovan, aki számos kultikusnak számító könyvet írt a Férfiak és a Férfiasság
témakörben azt mondja, hogy a jelenség nem újkeletű, már régóta ott lappangott a felnőtt Férfi lakosság
köreiben.
“Ismerek egy csomó fiatal Férfit, akik egyébként csajozna, vagy hajlandó lenne megnősülni is,”
magyarázza, “Ennek ellenére már nem is foglakoztatja őket a gondolat, hogy valaha családjuk vagy
gyerekük legyen. Találunk köztük olyanokat, akik amúgy tök rendesek lennének a nőkkel, és olyanokat
is, akik szemét módon viselkedtek velük, amig csajoztak.”
“Ők mind kiszámolták, hogy milyen haszonnal járhat a befektetett energiájuk, idejük és pénzük és arra
jöttek rá, hogy rendkívül előnytelen üzletet kötnének akár már egy párkapcsolattal is, nem is beszéve
egy házasságról.
Pontosan tudják, hogy ha beruháznának egy házasságba, amiben gyereket is vállalnának, a nő egy
szempillantás alatt bármikor leléphet minden vagyonukkal és a gyermekeikkel.
Így aztán ők inkább elkezdtek olyan olyan társkereső alkalmazásokat használni, mint a jelenleg
népszerű OkCupid vagy a Tinder, hogy olyan nőket találjanak, akiket relatíve olcsón meg lehet dugni.
Aztán ha már attól is végképp elment kedvük, még mindig oltják őket a cseten.”
A Tinderen csak "icebreaker"nek hívják a szarkasztikus, a nőknek alaposan tükröt tartó
kezdő üzeneteket.
Így folytatja: "Szinte minden fiatal Férfi részt vett már vett a kötelező szexuális zaklatás és nemi
erőszak elleni szemináriumon, és azóta pontosan tudják, hogy egy nő egyetlen szavára bármikor
elbocsáthatják, kiutasíthatják vagy letartóztathatják őket. Pontosan tudják, hogy egészen addig
bűnösnek számítanak egy ilyen esetben, ameddig ártatalanságukat nem sikerül bizonyítani.”
Donovan a kialakult helyzetért egyértelműen a feminizmust és a feministákat teszi felelőssé. "A fiatal
Férfiak, akik a legjobban megszenvednek ezzel az ellentmodással, mert ők még jóhiszeműen beveszik
azt, hogy a nőmozgalmárok egy nemes célért, a nők egyenjogúságáért küzdenek", mondja “közben
nem veszik észre, hogy a feministák harca maximum az ő saját személyes szexuális, társadalmi,
politikai és gazdasági státuszukért folyik és bizony idáig nyerésben voltak.”
"A média ma még lehetővé teszi a radikális feministák számára, hogy minden társadalmi vitát ők
tematizáljanak, részben azért, mert a szenzációhajhászás több látogatót vonz, mint bármilyen valós vagy
kiegyensúlyozott diskurzus. Így a nők bárhogyan megalázhatják a Férfiakat, ennek mindig akad
tapsikoló közönsége."
Donovan azt is elárulja, eddig miért volt olyan könnyű a feministáknak megnyerni ezeket a
médiacsatákat. “A feministák azt használták ki, hogy a Férfiak ösztönösen meg akarják védeni a nőket,
hogy a hős megmentő szerepében tetszeleghessenek.
Ha egy Férfi még csak óvatosan is, de kritizálni merte a nőket vagy a feminizmust, mind a nők, mind a Férfiak azt gondolták róla, hogy nőgyűlöletből teszi és valami szélsőséges gazember. A legtöbb
Férfiakról szóló “tanulmány" és a Férfiak jogairól szóló könyv és blog kifejezetten profeminista és tele
vannak a nők felé irányuló szükségtelen gesztusokkal.
"Az olyan könyvek, mint a John Lennon egykori terapeutájá, Warren Farrel által jegyzett
Patriarchizmus mítosza (The Myth of Male Power) vagy az olyan weboldalak, mint A Voice for
Men portál a feministák élcelődésének állandó célpontjai, pusztán azért, mert rámutatnak a feministák
egyoldalú képmutatására, amikor az egyenlőséget hirdetik.
Ellentétben a modern feministákkal, akik csak éket vernek a két nem közé, a Férfijogi harcosok, úgy
tűnik, valóban a két nem közötti valódi egyenlőségért küzdenek. Az un. Férfikutatások szerzőinek és
Férfi tudósoknak folyamatosan arra kell ügyelniük, hogy ne legyenek túl radikálisak, hogy megússzák a
szélsőségesség vádját. Eközben az olyan mai “hippy” feministák, mint a Guardiannál dolgozó JessicaValenti simán parádézhatnak olyan pólóingben, amin az olvasható: "FÉRFIAK könnyeiben fürdök."
"Én a feminizmus egyik kritikusaként” érvel Donovan. “soha nem engedhetném meg magamnak,
hogy egy olyan ingben fotózzanak le, amire mondjuk az van írva: Megríkatom a nőket. Egyből én
lennék a nőgyűlölő despota, az első számú közellenség.”
A Férfiakkal foglakozó tudósok, szociológusok és az olyan írók, mint Jack Donovan egybehangzóan azt
állítják, hogy a jelenlegi könyörtelen és gúnyolódó Férfiellenes légkörért pár középosztálybeli
médiasztár, illetve a feminista projektben résztvevő néhány zavart Férfi felelős.
Ők együtt felelősek azokért a Férfiakért, akik egyszerűen hallani sem akarnak már többet a nőkről. Ők
tehetnek a Sexodusról. Napjaink egyik népszerű énekesnőjével, M.I.Aval együtt kérdezzük csendesen:
Pontosan mire is volt ez jó?
A cikk nem saját!
Forrás: Huffnagel.blog.hu Amennyiben érdekesnek találtad a posztot, nyomjál bátran egy LIKEot, mert fontos nekünk a visszajelzésed.
