SEXODUS ­ 1.rész: A Férfiak hátat fordítanak a nőknek és a társadalmi elvárásoknak

2015.02.02. 10:49 Huffnágel Pista 

Forrás: Huffnagel.blog.hu

“Nemzedékünket nők nevelték fel. Nehezen tudom elhinni, hogy pont még egy nőre van szükségünk.” ­­­­ Tyler Durden, Harcosok Klubja (1999)

“Rettenetesen kicsesztek az én generációmhoz tartozó fiúkkal“ ­ véli Rupert, az a fiatal német videojáték­rajongó, akivel pár hónapja ismerkedtem meg. ­ ”A házasság intézményének lőttek. A válás számunkra egyenlő azzal, hogy vége is az életünknek." 

  "A nők nagy része szarik a hűségre, így rájuk többet nem számíthatunk többet egy komoly kapcsolatban vagy családalapításkor. Ennek vége. Még ha vállaljuk is ezt a nem kicsi kockázatot, jó esélye van annak, hogy a gyerekünket soha fogjuk látni." 

Franciaországban már illegális az apasági teszt. (Wikipedia) Ott akkor is gyerektartás fizetésére kötelezhetnek, ha nem te vagy az apa, elég, ha a gyermek anyja rádmutat és azt mondja, tőled van. 

   Az iskolában a fiúkat folyamatosan büntetik csupán azért, mert elevenebbek, mint a lányok. Közben az iskolarendszert egyre jobban a nők igényei szerint alakítják át. Az Egyesült Államokban fiúk millióit tömik Ritalin­nal, hogy a tanároknak kevesebb gondjuk legyen velük. Míg a lányok tanulási kedvét mindenféle kvótákkal növelik, addig a Férfiak szépen lassan kiszorulnak az oktatásból.

“Az én nemzedékemben már senki sem hisz abban, hogy valaha tisztességes nyugdíja lesz. Az előző generáció által felhalmozott vagyonnak talán a harmadát tudjuk majd megkeresniaz életünk során, és a fiatalok döntő többsége csak amiatt tanul tovább, hogy elkerülje a szegénységet és a munkanélküliséget, mert munkahely persze nincs.” "Mindez persze nem lenne annyira elviselhetetlen, ha a mindennapi szorongásunkat legalább a csajozással enyhíthetnénk. Ők azonban minden közeledésünket úgy kezelik, mint ha történetesen pedofilok vagy szexuális bűnözők, nemi erőszakolók lennénk." Mi vagyunk a gyönyörű nemzedék.“ - sóhajt fel, utalva a hatvanas évek híres egérkísérletére, ami már előre jelezte az emberiség komor jövőjét, a jelent.

"Fura állatkísérletbe kezdett 1972­ben John Calhoun állatviselkedés­kutató. Megépített egy egérparadicsomot. Gyönyörű, és kényelmes miniatűr épületekkel és végtelen mennyiségű élelemmel, az állatok számára bőven elegendő térrel, egyszóval mindennel, amire rágcsáló csak vágyhat. Két év sem kellett hozzá, és az egerek előidézték saját végzetüket: mind egy szálig elpusztultak. Egy friss kutatás szerint, sorsuk számos ponton kapcsolódik az emberiségéhez."  -Ezzel a kísérlettel foglalkozik Orosz Zoltán nemrégiben a hir.24 oldalán megjelent Megérett atársadalom a pusztulásra? cikke is. 

     A Férfiak és nők közötti kapcsolatok az emberiség eddigi történelme során még soha nem voltak ilyen mértékű szorongással, gyűlölettel és félreértéssel terhelve. A radikális feministák, akik számlájára az elmúlt évtizedek számtalan társadalmi változásása írható, ezt természetesenegyértelmű sikerként élik meg: ők amióta csak léteznek, mindig is a társadalom talapzatát jelentő hatalmi viszonyok lebontására törekedtek, nem törődve azzal, hogy a fürdővízzel együtt esetleg a gyereket is kiönthetik

Míg ők örvendeznek a sikereiknek, addig a többiek, mi, a hétköznapi emberek szomorúan szemléljük a nyugati világ ezen hanyatlását. A Férfiak és nők számára egyformán nyomorúságossá vált a mindennapi élet, főleg a párkapcsolatok területén ennek az országonként egyébként mindössze tucatnyi aktivistából és jogvédőből álló, rendkívül jól szervezett és összehangolt működésű nemzetközi bűnszövetkezet tevékenységének egyenes következményeként. Az általuk végrehajtott társadalmi kísérlet miatt a most felnövekvő fiatalok egész generációja, legfőképp azonban a Férfiak maradnak ott az út szélén. 

    Újságírók, egyetemi tanárok, tudósok és a fiatal férfiak maguk is évek óta jelzik a riasztó új divatot: a 15­-30 éves Férfiak egyre nagyobb arányban fordítnak hátat a társadalomnak azzal, hogy szexuális életüket teljesen feladva megszakítsanak minden kapcsolatot a nőkkel. 

    A csajozás helyett a figyelmük a pornográfia, a szexuális fétisek és a függőséget okozó alkohol, kábítószerek illetve a videojátékok felé fordul, amelyek közül egy is bőven elég lenne ahhoz, hogy teljesen kiszakítsa őket abból az ellenséges és bénító társadalmi környezetből, amelybe a modern feminista mozgalmak a nyugati világban mindehol a Férfiakat belekényszerítették. Döntésükért aligha hibáztathatja őket bárki is. 

   Tisztességtelen feltételeket termetettek számukra a felsőoktatásban, a munkahelyeken és a szórakozóhelyeken, így könnyen nevetségessé válnak, bárhogy is viselkedjenek. Ha kerülik a Férfias viselkedést és az agresszió minden látszatát, akkor azért basztatják őket, hogy anyuci pici fiai ők, akik még mindig a mamahotelben laknak, ha pedig közeledni próbálnak egy nőhöz, akkor rögtön pedofillá, nőgyűlölővé és szexuális bántalmazóvá válnak.

Jack Rivlin, a majdnem 30 egyetemi lapot kiadó The Tab médiavállalkozás főszerkesztője, aki testközelből tudta megfigyelni jelenleg az Egyesült Királyság felsőoktatásában zajló folyamatokat, egyetért abban, hogy az egyetemeken tanuló Férfiak egész generációja számára vált miminum rendkívül körülményessé, esetenként veszélyessé a nőkkel való barátkozás. 

“Ez a korosztály mindig is sokat görcsölt a csajokon, de manapság ott bújkál mindegyikben a a félsz attól, hogy hiába közelítenek ők jó szándékkal, már akkor is nagy bajba kerülhetnek, ha pusztán ügyetlenek.” ­festi le a az egyetemeken uralkodó Férfiellenes légkört Rivlin főszerkesztő. ­ “Például, ha valaki megpróbál megcsókolni egy lányt, azt kockáztatja meg, hogy erőszakoskodóként bélyegzik meg az egész iskola előtt, míg korábban csak legfeljebb leostobázták.” 

Nincs világosan és egyértelműen lefektetve, hogy a Férfiaknak milyen új szabályok mentén kell a nőknek udvarolniuk. Így aztán nem csoda, ha a srácok emiatt teljesen tanácstalanná és neurotikussá válnak a csajokkal kapcsolatban. 

“Első blikkre tök jó ötlenek tűnhet az, hogy Férfiak az eddigi romatikus udvarlás helyett gyakorlatiasabb módon közeledjenek, de az, hogy a lány beleegyezését kell kikérni most már irásban szinte minden egyes mozdulathoz, oda vezet, hogy sokan inkább egyáltalán nem csajoznak az egyetemi éveik alatt, hanem inkább begubóznak a maguk kis Férfi klikkjeikbe, és minden szociális kapcsolatot megszakítanak a nőkkel.

"Egy csomó srácról tudunk, akik azért nem vesznek a nőkről tudomást, mert félnek tőlük: Fogalmunk sincs arról, hogyan kellene velük viselkedni. Azok a fiúk, akik még egy percet sem töltöttek nők társaságában, természetesen nem valami jók abban, hogy bármiféle kapcsolatot is ki tudjanak alakítani velük."

   Rivlin főszerkesztő úr tapasztalata szerint a fiúk körében jócskán megnövekedett a szerhasználat, a függőség is. Leginkább persze még mindig hagyományosan alkohollal tompítják magukat. "Hallottam egy csomó Férfi hallgatót azzal kérkedni, hogy ők még józanon soha nem dugtak.” ­ meséli. "Ők nyilván ijedtek, ami természetes, de ők sokkal kevésbé félnének illetve viselkednének diszfunkcionálisan, ha meg tudnák végre érteni ezeket az új , haladó szellemű randiszabályokat.” 

Mi az eredmény? “Rengeteg szépséges fiatalember, akik kényelmetlenül érzik magukat nők társaságában és emiatt leginkább elkerülik a közeledést, mert semmi esélyük sincs arra, hogy úgy hibázzanak, hogy annak ne lenne valami minden eddiginél súlyosabb, a tanulmányaikra nézve gyakran végzetes következménye.”

A legszomorúbb az, hogy ennek a helyzetnek sokkal negatívabb hatása van azokra a diákokra, akik szegényebb vagy kevésbé iskolázott közegből kerülnek ki, ahol a Férfiak még kevesebb támogatásra számíthatnak. Tim Squirell, a Cambridge­i Egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke szerint az ő egyetemükön még nem tapasztaltak ilyesmit. 

"Nem vettünk észre változást az utóbbi időben," - mondja. "Ebben az évben vezettük be a minden gólya számára kötelező beleegyezési workshop­ot, ami véleményem szerint valószínűleg egy remek dolog lesz. Az intézményünkben aktív nőtanács nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy felszámoljon az egyetem területén minden fajta szexizmust és nemi erőszakot.”
“Nálunk évek óta változatlan a hangulat. A srácok nagy része idétlen és bátortalan, egy részük azonban elég magabiztos ahhoz, hogy kezdeményezzen. Persze a lányokat se kell félteni, itt ugyanúgy pasiznak ők is, ahogy máshol, de rólunk még nem jelent meg olyan cikk az egyetemi lapban, ami azt állítaná, hogy az egyetem területén olyan fékevesztett szexualitás uralkodna.” "Úgy gondolom, hogy az diákok valószínűleg pont annyit szexelnek ma, mint korábban.” - tette hozzá Squirell elnők úr, ami persze nem sokat jelent, hiszen az Oxford­i és a Cambridge­i egyetemeken tanuló egyetemista Férfiak a különböző társadalmi­gazdasági és osztály­alapú okokból jóval kevésbé vannak kitéve a lemorzsolódás veszélyének. 

Még egy ilyen neves, nagy hagyományokkal rendelkező felsőoktatási intézményekben is, ahova jórészt közép­ és felső osztálybeli fiatalok járnak, sorra vezetik be a “belegyezést” oktató kötelező kurzusokat. Squirrell, aki elismeri, hogy egy balos, feminista világnézetet képvisel, ezt egy remek ötletnek tartja.

Annak ellenére, hogy olyan társadalomtudósok, mint Camille Paglia már évek óta próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy a campus­okon bevezetett szexizmus és nemi erőszak mentesítés akár bajba issodorhatja az egyetemista lányokat. 

Ezzel ugyanis a nőket az áldozatszerepre szocializáljuk, arra tanítjuk őket, hogy legyenek aggresszívan sérülékenyekek. Pontosan arra vesszük rá így őket, hogy az általuk észlelt legapróbb szabálysértést, közeledést vagy ügyetlen félreértést is támadásként, visszaélésként vagy zaklatásként, eseeleg nemi erőszakként éljék meg. Ez remekül működhet a campus határain belül, ahol a Férfiak a tanulmányaik befejezését kockáztatják azzal, ha ilyen ballépésüket egy diáklány jelenti az iskola felé. 

Paglia szerint azonban veszélyes, mert így nem készítik fel a nőket az egyetem utáni való világra, ahol a Férfiak gyakran erőszakos szexualitásával szemben már nem védi meg őket a diáktanács nemi erőszak bizottsága. Arról már nem is beszélve, hogy a Férfi diákok ilyen mértékű demonizálásával számukra az egyetemi éveket valóságos pokollá teszik.

*********

A fiatal Férfiakat manapság mind az Egyesült Államokban, mind Nagy­Brittaniában könyörtelenül patologizálják, betegnek nyilvánítják. 

A gyógyszeripar úgy 2001 táján ismerte fel, hogy a feminizmus áldozatos munkájának eredményeképp megszaporodtak a gyermekeiket egyedül nevelő, és emiatt értelemszerűen túlterhelt anyák ­ így egy hatalmas új piacot fedeztek fel. 

Hogy megkönnyítsék számukra az életet és közben nem mellesleg elképesztő mértékű profitra tegyenek szert, kitalálták a figyelemhiányos hiperaktív zavart (ADHD). A lányok viselkedését kezdték normálisnak tekinteni, amihez képest a fiúk tényleg elevenebbek és féktelenebbek. Erre azonban rögtön tálcán kínálták a megoldást: Asszonyom, az ön fia kicsit beteg, de semmi gond, ez a kis pirula majd megold mindent. 

     Így jutottunk el oda, hogy ma az Egyesült Államokban már minden hét fiúból egyet az általános iskola első osztályától kezdve valami hangulatjavítóval tömnek, csak amiatt, mert nem pinával születtett. 

A Ritalinnak (németül Pervitin, magyarul amfetamin: a központi idegrendszerre,az agyra és a gerincvelőre ható erős stimuláns, amelyet gyakran „speed”­nek hívnak) még akkor is számos mellékhatása lehet, ha azt szakember írja fel – többek között idegesség, álmatlanság, étvágytalanság, szívritmuszavar, szívproblémák, súlycsökkenés. A gyártó szerint a szer függőséget okoz

   2005 júniusában az amerikai Élelmiszer­ és Gyógyszerellenőrző Hatóság közzétett több közegészségügyi figyelmeztetést, melyekben leírták, hogy a Ritalin és a hozzá hasonló szerek hallucinációt, öngyilkos gondolatokat és pszichotikus viselkedést okozhatnak, valamint agressziót vagy erőszakos viselkedést válthatnak ki.

      Eközben a fiúk alaposan lemaradtak tanulmányaikban a lányok mögött, talán éppen azért, mert az elmúlt pár évtizedben az oktatás a nyugati világban minden erejével csak és kizárólag a lányokra koncentrált, míg a fiúkat könyörtelenül figyelmen kívül hagyta. Köszi feminizmus!

Így aztán nincs sok csodálkozni való azon, hogy a fiúk jegyei évről évre romlanak, kevesebben szereznek közülük valami dijat a tanulmányi versenyeken, kevesebben szereznek diplomát és kevesebb a piacon is hasznosítható ismeretük. A nyugati világban mára általánossá vált, hogy a fiúkszövegértése évről évre romlik .

Vajon mi történhetett azokkal a fiúkkal, akik 2001­től kezdve egyszer csak mindehol a nyugati világban elkezdtek lemaradozni a lányokhoz képest, egyre kevésbé akartak továbbtanulni, olyan gyógyszerekkel kezdték tömni őket, amire semmi szükségük nem lenne, és akiknek a szükségleteit és önbecsülését nem csak figyelmen kívül hagyta, de egyenesen nevetség tárgyává tette a feministák által megszállt oktatásügy, akiket mindenütt a ballib pártok tartanak a zsebükben?

Röviden a válasz: Köszönik szépen, mára szépen felnőttek és itt élnek közöttünk. Kicsit ugyan diszfunkcionálissá váltak, de legalább a társadalom emiatt minden lelkiismeretfurdalás nélkül hagyhatta őket magukra. Eléggé nyomorultul érzik magukat és sok esetben teljesen képtelenek a másik nemmel bármiféle kapcsolat kialakítani. 

Ezek a fiúk, akiket olyan nagy számban árult el 1990 és 2010 között az oktatási rendszer és a kultúra egésze, nos, ők azok, akik ma nagy számban úgy emigrálnak a többségi társadalomból, hogy egyszerűen nem tudnak, de nem is akarnak egészséges kapcsolatot ápolni a nőkkel, de a helyi közösségek, a nemzeti demokráciák és más valós társadalmi struktúrákban való részvételt is elutasítják. Ők lettek a Sexodus, ahogy én nevezem a folyamatot, első generációjának képviselői.

A Sexodus második generációjára sem kell azonban már sokáig várnunk. Őket az a napokban Kaliforniában elfogadott abszurd, kivitelezhetetlen és mérhetetlenül prűd “Yes means yes” törvény fogja villámgyorsan kitermelni, ami még a fentebb leirtaknál is jobban fog ártani a Férfiaknak, miután majd szépen minden nyugati ország bevezet valami hasonlót.

   A Sexodusért továbbá úgy általában a feminizmus harmadik hullámának nevezett irányzata felelős, ami olyan nemzetközi befolyással bíró sajtótermékeket dominál, mint az angol Guardian, az amerikai Huffington Post, a Vox, a Gawker. (Szerk: Vagy nálunk a 444.hu benne a sokak szemét csípő feminfoval, a hazai gendernácizmus zászlóshajójával, hogy egy kicsit a saját portánkon is söpörgessünk.) 

  

 A jó hírünk pedig az, hogy jelenleg már minden öt nőből négy kikéri magának, hogy feministának nevezzék. Egyre többen lesznek közöttük, akik pontosan látják, mit művelt a világ minden eddiginél kártékonyabb marxista ideológiája, így ezek a Férfigyűlöletet gerjesztő szerkesztőségek érdeklődés hiányában remélhetőleg hamarosan bezárnak majd. 

*********

A Sexodus nem a semmiből érkezett és ugyanaz erő, ami oly sok Férfit kényszerített a társadalom elhagyására valamint a női nem teljes bojkottjára, előbb­utóbb nyomást fog gyakorolni a szüleik generációjára is. Egy harmincas éveinek végén járó kutató, akivel hosszasan leveleztem a cikkem megszületése érdekében, így fogalmazott:

"Az elmúlt 25 évben egyre többet és többet tömték a fejemet azzal, hogy nekem mit kell tennem azért, hogy megszerezhessek és legfőképp megtarthassak egy nőt. Arról azonban a mai napig egy árva szó sem esett, vajon a nők mit tesznek eközben azért, hogy megszerezzenek és megtartsanak egy Férfit". 

"Mint egy olyan, heteroszexuális és házasságban élő Férfi, aki az igazgatóság tagja, tehát még része a társadalomnak, úgy vélem, hogy a nők üzenete egyértelmű. Nem csak ajánlatos befogni a pofámat, de egyesen ez a parancs. Fizessek mindenért, és emellett az én feladatom mindennek a működtetése, ami csak kell egy kapcsolathoz vagy a házassághoz. Eközben az én személyem vagy az én érdekeim senkit nem érdekelnek. Ha nem tetszik, húzzak a picsába és dögöljek meg." 

A nők az elmúlt néhány évtizedben egymásnak teljesen ellentmondó üzenetekkel traktálták a kegyeiket kereső Férfiakat. Emiatt számukra teljesen zavarossá vált, mit is várnak el tőlük a nők, ami talán megmagyarázza hogy némelyikük el­elragadtatta magát helyzetük leírásakor.

 Azok a nők, akik náluk többet keresnek vagy a tanulmányaik során sikeresebbek voltak, szépen elvették tőlük a kenyérkereső szerepét, miközben ők maguk csak a válás után, gyermeküket egyedül nevelő anyukaként lesznek csak családfenntartók. 

A Férfitől eközben azt várták el, hogy ösztönösen érezzen rá, mire lenne szüksége egy nőnek. Ők megpróbálkoztak ebben egyfajta arany középutat találni annak megfelelően, hogy a nők miket állítottak és végül miket cselekedtek. Ebből azonban nem más derül ki számukra mint, hogy hatalmas eltérés mutatkozik a nők vélt és valós vágyai között.

 A Férfiak tudják már, hogy ekkora a különbség aközött, hogy a nők mit mondanak és mit cselekszenek, még soha nem volt. A Férfiak folyton azzal traktálták, hogy a nők azt szeretnék, ha finoman, érzékenyen, minden rezdülésükre figyelve kéz­a­kézben együtt járnának a feminizmus ösvényén.

 Megdöbbenve tapasztalták azonban mind, hogy ugyanazok a nők, akik állítólag egy szép, okos és feminista elveket valló Férfira vágytak, elájultak egy buta, gyakran bűnöző életmódot folytató, bántalmazó, tesztoszterontól bűzlő neandervölgyitől. Ilyen élménye MINDEN Férfinak van.

A Férfiak emiatt az ellentmondásos viselkedés miatt joggal vélekednek úgy, hogy a csajozás egyre fáradságosabb meló lett. Minek azzal vesződni, hogy az ember megfejtse, mire is vágyik egy nő, ha ehelyett például az ember sportolhat, maszturbálhat vagy jászhat a számítógépén, amennyit csak akar, mindezt a saját kuckója teljes kényelmét élvezve? 

A portlandi Jack Donovan, aki számos kultikusnak számító könyvet írt a Férfiak és a Férfiasság témakörben azt mondja, hogy a jelenség nem újkeletű, már régóta ott lappangott a felnőtt Férfi lakosság köreiben. 

“Ismerek egy csomó fiatal Férfit, akik egyébként csajozna, vagy hajlandó lenne megnősülni is,” ­ magyarázza, “Ennek ellenére már nem is foglakoztatja őket a gondolat, hogy valaha családjuk vagy gyerekük legyen. Találunk köztük olyanokat, akik amúgy tök rendesek lennének a nőkkel, és olyanokat is, akik szemét módon viselkedtek velük, amig csajoztak.” “Ők mind kiszámolták, hogy milyen haszonnal járhat a befektetett energiájuk, idejük és pénzük és arra jöttek rá, hogy rendkívül előnytelen üzletet kötnének akár már egy párkapcsolattal is, nem is beszéve egy házasságról. Pontosan tudják, hogy ha beruháznának egy házasságba, amiben gyereket is vállalnának, a nő egy szempillantás alatt bármikor leléphet minden vagyonukkal és a gyermekeikkel. Így aztán ők inkább elkezdtek olyan olyan társkereső alkalmazásokat használni, mint a jelenleg népszerű OkCupid vagy a Tinder, hogy olyan nőket találjanak, akiket relatíve olcsón meg lehet dugni. Aztán ha már attól is végképp elment kedvük, még mindig oltják őket a cseten.”

A Tinderen csak "icebreaker"­nek hívják a szarkasztikus, a nőknek alaposan tükröt tartó kezdő üzeneteket.

Így folytatja: "Szinte minden fiatal Férfi részt vett már vett a kötelező szexuális zaklatás és nemi erőszak elleni szemináriumon, és azóta pontosan tudják, hogy egy nő egyetlen szavára bármikor elbocsáthatják, kiutasíthatják vagy letartóztathatják őket. Pontosan tudják, hogy egészen addig bűnösnek számítanak egy ilyen esetben, ameddig ártatalanságukat nem sikerül bizonyítani.”

 Donovan a kialakult helyzetért egyértelműen a feminizmust és a feministákat teszi felelőssé. "A fiatal Férfiak, akik a legjobban megszenvednek ezzel az ellentmodással, mert ők még jóhiszeműen beveszik azt, hogy a nőmozgalmárok egy nemes célért, a nők egyenjogúságáért küzdenek", ­ mondja ­ “közben nem veszik észre, hogy a feministák harca maximum az ő saját személyes szexuális, társadalmi, politikai és gazdasági státuszukért folyik és bizony idáig nyerésben voltak.” 

"A média ma még lehetővé teszi a radikális feministák számára, hogy minden társadalmi vitát ők tematizáljanak, részben azért, mert a szenzációhajhászás több látogatót vonz, mint bármilyen valós vagy kiegyensúlyozott diskurzus. Így a nők bárhogyan megalázhatják a Férfiakat, ennek mindig akad tapsikoló közönsége." 

Az utóbbi időben a médiában azonban egyes témáknál megfigyelhető volt a Férfiak laza koalíciója. Amikor például a gendernácik nekimentek a tudós Dr. Matt Taylor­nak a mindent vivő, de állítólag szexista inge miatt, vagy amikor a számítógépes játékok világába rongyolt bele pár gyűlölködő femináciaz etika meg a szokásos nőgyülölet zászlaja alatt. 

Donovan azt is elárulja, eddig miért volt olyan könnyű a feministáknak megnyerni ezeket a médiacsatákat. “A feministák azt használták ki, hogy a Férfiak ösztönösen meg akarják védeni a nőket, hogy a hős megmentő szerepében tetszeleghessenek. Ha egy Férfi még csak óvatosan is, de kritizálni merte a nőket vagy a feminizmust, mind a nők, mind a Férfiak azt gondolták róla, hogy nőgyűlöletből teszi és valami szélsőséges gazember. A legtöbb Férfiakról szóló “tanulmány" és a Férfiak jogairól szóló könyv és blog kifejezetten pro­feminista és tele vannak a nők felé irányuló szükségtelen gesztusokkal.

"Az olyan könyvek, mint a John Lennon egykori terapeutájá, Warren Farrel által jegyzett Patriarchizmus mítosza (The Myth of Male Power) vagy az olyan weboldalak, mint A Voice for Men portál a feministák élcelődésének állandó célpontjai, pusztán azért, mert rámutatnak a feministák egyoldalú képmutatására, amikor az egyenlőséget hirdetik. Ellentétben a modern feministákkal, akik csak éket vernek a két nem közé, a Férfijogi harcosok, úgy tűnik, valóban a két nem közötti valódi egyenlőségért küzdenek. Az un. Férfikutatások szerzőinek és Férfi tudósoknak folyamatosan arra kell ügyelniük, hogy ne legyenek túl radikálisak, hogy megússzák a szélsőségesség vádját. Eközben az olyan mai “hippy” feministák, mint a Guardiannál dolgozó JessicaValenti simán parádézhatnak olyan pólóingben, amin az olvasható: "FÉRFIAK könnyeiben fürdök."

"Én a feminizmus egyik kritikusaként” ­ érvel Donovan. ­ “soha nem engedhetném meg magamnak, hogy egy olyan ingben fotózzanak le, amire mondjuk az van írva: Megríkatom a nőket. Egyből én lennék a nőgyűlölő despota, az első számú közellenség.”  

A Férfiakkal foglakozó tudósok, szociológusok és az olyan írók, mint Jack Donovan egybehangzóan azt állítják, hogy a jelenlegi könyörtelen és gúnyolódó Férfiellenes légkörért pár középosztálybeli médiasztár, illetve a feminista projektben résztvevő néhány zavart Férfi felelős. 

Ők együtt felelősek azokért a Férfiakért, akik egyszerűen hallani sem akarnak már többet a nőkről. Ők tehetnek a Sexodusról. Napjaink egyik népszerű énekesnőjével, M.I.A­val együtt kérdezzük csendesen: Pontosan mire is volt ez jó?

A cikk nem saját!

Forrás: Huffnagel.blog.hu

Amennyiben érdekesnek találtad a posztot, nyomjál bátran egy LIKE­ot, mert fontos nekünk a visszajelzésed.